Tesók

Le se tagadhatnák, hogy testvérek, bár Dávid Samu jóval nagyobb, ma például egy olyan rugdalózó van rajta, amit Hanna kéthónaposan hordott. Ahogy ráncolni tudják a szemöldöküket, az egy az egyben ugyanaz, de egyébként is rengeteg a hasonlóság. Érnek azért meglepetések is, Hanna például sosem pisilt le, míg a tesó hármunkat intézett el tegnap este fürdetésnél. Az én helyzetem is eléggé emlékeztet a közel négy évvel ezelőttire, miszerint a tejért alaposan meg kell dolgozni, addig pedig nincs megállás, illetve alvás is csak ritkán, úgyhogy most ennyire futja ide.

Kiszületés

Kiszületett Dávid Samu, 4200 g és 58 cm. A szülés programozott császár volt (jó pár fokkal élvezetesebb, mint a végigvajúdás után, gyerek mentése céljából, altatás alatt történő császár), és ha úgy nézem, olyan szülés volt, amilyet szerettem volna: mindenki egészséges. Mert nem hiába éreztem én úgy az utolsó napokban, hogy kipukkanok, a régi heg is úgy gondolta. Én köszönöm a dokimnak (meg a saját józan eszemnek is), hogy időben gondolkodott és nem engedett bele sima szülésbe, mert így - nagyjából az utolsó pillanatban végzett műtéttel - még minden rendjén volt.

Rend a lelke...

Lakás elfogadható állapotba hozva, gondolom egy napig ki is tart majd. Leánygyermek amennyire lehet, felkészítve, majd még a holnapi ovis cuccait kirakom, nehogy ne legyen pizsamája a jövő hétre bentre. Az ajándék ügyében később döntök, nagy nyugalommal, hiszen elő van hozzá minden készítve. Apa-párom nincs előkészítve, azt mondja, úgyis mindent tud, hát legyen. A mama tényleg mindent tud, amit szerintem tudnia kell, de még többet szeretne tudni, viszont azt nem fog. Gyorsan kivasalok néhány dolgot, aztán hajat mosok, még bedobok néhány cuccot a kórházi pakkba, hiszen a sima szüléshez és a 4-5 nap bent tartózkodáshoz képest azért változtak a dolgok, de holnap reggel irány a kórház (bár gyereket ez holnapra nem garantál), már csak azért is, mert mostanra megszületett az ismerős kislány, akit a rém udvarias fiam persze, hogy nem előzhetett be.

Gondolatok

Ami leesik, az az én részemről igen jó eséllyel ott is marad már a földön.

Nem én viszem a pocakot, a pocak visz engem.

Ha nem mászkálnék/cipekednék/lótnék-futnék, hanem pihennék és/vagy olvasgatnék, az nagyobb eséllyel indítaná meg a szülést?

Legyen olyan a szülés, ahogy én szeretném, mondják. Nekem közben úgy tűnik, nem arról szól már ez a dolog, hogy én mit szeretnék, de azt azért még meg tudom mondani, hogy a lehetőségek korlátozott készletéből inkább mit választanék.

Felmerült, hogy hozzon-e kistesó ajándékot nagytesónak. Ma este az Anna és Petiből konkrét választ kaptam e kérdésre, és hirtelen megvilágosodtam azt illetően is, miért kérdezte tegnap Hanna, hogy mi minden fér el egy köntös zsebében.

Kész

Azt hiszem, én kész vagyok, legalábbis szerintem elég jó lelkiállapot kisbabázáshoz, amikor az ember lánya úgy érzi, már szívesen megadja magát a helyzetnek. A helyzet pedig alakul, és lesz ahogy lesz: perpillanat még minden kérdőjeles, de az előző heg állapota (valamint a pocakméret és ahhoz képest az én méreteim) miatt minden nappal közelebb kerülünk a programozott császárhoz.

Nem, nem így képzeltem, nem erre vágytam, nem ezen dolgoztam fejben. Viszont a lényeg nem is itt rejlik, hanem abban, hogy a gyerkő is kész legyen, márpedig a 37. betöltött hét után késznek számít. Részemről örülnék neki, ha jövő szerdáig ő döntené el, mikor szeretne megszületni, de ami igazából itt lebeg a szemem előtt az az, de jó lenne már itthon lenni vele együtt, négyesben. Mondjuk egy ágyban ébredezni.

Tisztázandó

- Öltözhetsz, veheted a cipődet.
Kiválasztja a szandált. Mint tegnap. Amikor reggel csak 3 fokot mutatott a hőmérő.
- Inkább a zárt cipődet vedd, hideg van, 3 fok.
- Nincs hideg, melegem van.
Persze, itt bent. Még a vékony pulcsit is azonnal levette, amint rákerült.
- Csillagom, hideg van kint, én is zárt cipőt veszek.
- De jó lesz a szandál (közben már sír, vagy inkább kiabál). Azt mondtad, 3 fok van.

Az meg persze relatív, a mínusz húszhoz képest tényleg meleg. Ez a probléma meg csak számomra probléma, aki majd ápolhatja, ha megfázik.

Pocak, avagy a fekete (még mindig) slankít